Ahogyan reggeli beszámolónkban már olvashatták, mindössze két mérkőzés maradt hátra a 2016. évi Magyar Kupa döntőből.

Elsőként a Pécs és a Sopron csapatát szólították parkettre. A sport örök törvényei szerint a bronzmérkőzést mindig az a csapat nyeri, aki előbb teszi túl magát az elődöntő elvesztése iránti csalódottságán. Az első félidő után úgy nézett ki: ez a Sopron, hiszen 54:40-es vezetésüknél vonultak a csapatok pihenőre. A harmadik játékrészben azonban zárkózott a Pécs, sőt a negyedik negyed elején a vezetést is átvették Csirke Ferenc fiai. Azonban, hogy az élet néha milyen furcsa fordulatokat tartogat számunkra, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a végjátékban az a Ruják András „rámolt” két triplát a pécsi gyűrűbe – döntve el ezzel végérvényesen a mérkőzést – akinek döntő pillanatban lecsorgott a labdája a körmendi gyűrűről, és így a csapat a döntő helyett a bronzmérkőzést játszhatta, amit meg is nyert. Így az SKC léphet fel a képzeletbeli dobogó legalsó fokára.

Hosszú évek után a Magyar Kupa döntő ütközete végre a rangjához illő, kb. 2500 néző előtt kezdődött, hiszen mind Körmendről, mind Szolnokról szépszámú szurkoló érkezett a fővárosba. Kiegyenlített játékot, igazi taktikai küzdelmet hozott az első negyed, ami a címvédő Olaj 18:17-es vezetésével ért véget. A másodikban is férfias küzdelem folyt a pályán, és egyik csapat sem engedte meglógni a másikat. Az első komolyabb különbség a 18. percben alakult ki, amikor is Vojvoda duplájával 31:25-re lépett meg a bajnok, így nyugodtabban várhatta a második félidőt a szolnoki gárda. A forgatókönyv nem változott a folytatásban, az Olaj hol nagyobb, hol kisebb különbséggel vezetett, egészen a 29. percig, amikor is McKinney triplájával hosszú percek és egy 13:0-s futás után először volt az MTE-nél az előny. Támadásban teljesen szétesett a címvédő, és a vasiak ezt könyörtelenül büntették. A Szolnok dobások egész sorát hibázta el, és képtelen volt közelebb férkőzni ellenfeléhez. Így a két, egyaránt hat kupagyőzelmet számláló, és egyaránt vörös-fekete csapat rangadóján, a Körmend lépett egy fokkal feljebb, azaz fantasztikus szurkolótábora előtt ők ünnepelhették (1998-óta első, összességében hetedik) kupagyőzelmüket. Hozzá kell tenni, hogy Teo Cizmic gárdája a hétvége mindhárom meccsét hasonló forgatókönyv alapján nyerte meg, azaz mindháromszor komoly hátrányból felállva tudott fordítani, így a győzelmük összességében és a ma látottak alapján is teljesen megérdemelt. A vasi szurkolóktól zúgott tehát a KUPAGYŐZTES, KUPAGYŐZTES a budapesti SYMA csarnokban! (A Körmend 7 kupagyőzelméből négyet a Szolnok ellen szerzett!)

Zsíros Tibor Férfi Magyar Kupa Nyolcas Döntő, döntő

Szolnoki Olaj KK – Egis Körmend 55-68 (18-17, 18-10, 8-22, 11-19)

Bronzmérkőzés:

PVSK-PANNONPOWER – Sopron KC 82-84 (21-30, 19-24, 26-16, 16-14)