Engedjék meg, hogy egy személyes kötődéssel írjak ma Önöknek a Davis-kupa második napjáról.

Hozzávetőleg 8 éves lehettem, amikor is édesapám kézen fogott és elvitt a Népstadionba, egy kettős rangadóra. Hosszú éveken át azt hittem a futball szerelmese vagyok, de felnőtt fejjel már rájöttem: tévedtem. A pályán folyó játéknál sokkal jobban érdekelt a meccsek előtt a szurkolók „vonulása”, skandálása, benn a szektorokban a drapériák, a rigmusok, majd a csapatok kivonulásánál a hihetetlen pénztárgép-szalag „eső”.

Ezek az élmények törnek fel bennem évről-évre a Davis-kupa döntők alkalmával.

Ha van olyan esemény a teniszben, amikor a sportágnak új híveket lehet szerezni, az egészen biztosan ez.

Ha imádott játékunkat nem követő futball (kézilabda, kosárlabda stb.) szurkoló ezekben a napokban kapcsolgatja a televízióját és meghallja a Lille-i hangulatot, nem érti, mi történik. Szabályváltozás volt a teniszben? – kérdezheti. Teljes joggal, tegyük rögtön hozzá, hiszen magam sem értem, hogy pl. Wimbledonban miért nem szabad a szó szorosan vett értelmében SZURKOLNI?  (Egyszer Szávay Ágit is kérdeztem erről.) Van persze a vastaps, kisebb ováció, és néhány bekiabálás, de a Davis-kupa teljesen más keretek között zajlik. A teniszt sokan túl sterilnek, már-már színháznak tartják, de a Davis-kupa megmutatja, hogy ez a sportág sem más, mint a többi. Szurkolói szempontból. Itt is vannak végletekig kimaszkírozott szurkolók, totálisan kékbe vagy éppenséggel pirosba öltözött fanatikusok, és bizony a többi tornával ellentétben itt is lehet teli torokból ordítani. Ha egy barátomat csellel próbálnám megnyerni a tenisz csodálatos forgatagának, magam biztosan egy Davis-kupa döntőt mutatnék meg neki, és nem egy wimbledonit.

herbert

A pénteki „egy győzelem itt, egy győzelem ott” után tegnap a párosok feszültek egymásnak. Az első meglepetés itt ért bennünket, ugyanis Yannick Noah megbontotta a világ egyik legjobbjának tartott Pierre-Hugues Herbert/Nicolas Mahut kettőst és előbbi mellé Richard Gasquet-t rendelte a pályára. Az első szett után azt gondolták sokan, hogy Noah egy zseni, ugyanis a frissiben összeálló duó ellen 5:0-nál nyerte első játékát a belga páros, de a szett természetesen elúszott számukra. Osztálykülönbség volt a 2 nemzeti válogatott között.

Nem állíthatnánk, hogy a franciák leromlottak volna, inkább a belgák vetkőzték le kezdeti idegességüket és a második szettben egyenlíteni tudtak. A folytatás már egy igazi fináléhoz illő kiegyenlített játékot hozott. Bár a németalföldiek közelebb voltak a játszma behúzásához, de az tie-breakben mégis a hazaiaknak sikerült.  Amikor két és fél órányi játékhoz közeledve elkezdődött a negyedik szett egész biztosan teniszrajongók milliói kívánták, hogy még ne legyen vége. De az égiekig nem jutottak el a fohászok, mert 6:4-re ezt is behúzták a gallok, akik ezt a találkozót 3:1-re nyerték meg, és a zárónap előtt 2:1-es vezetéshez jutottak. A Ruben Bemelmans/Joris De Loore duónak maradt a gratuláció és a könnyek.

A zárónap programja: Tsonga-Goffin (13:30-tól) és Pouille-Darcis.

Vendségszerzőnk: Sereg András/Racing Portal, képek: Davis Cup twitter