Új kézbe került (kerülhet) mindkét bajnoki cím.

Ugyan még tart a női bajnokság, lehet, hogy idén új bajnokot avatnak. A Győr és a Fradi között pontegyenlőség miatt csak az egészéves gólkülönbség fog dönteni, ahol a héten Kecskeméten 46:19-re nyerő FTC előzött, és 6 gól előnnyel várja a végjátékot.

Mozgalmas a napokban a kézilabda Bukarestben: a csapat vezetőedzője, Per Johansson családi okokból távozik, míg Line Jörgensen sorsa lassan a bíróságon dől el, miután – ugyan a románok nem engedték el – hároméves szerződést írt alá a dán Esbjerg-gel.

Az EHF online szavazásán a szurkolók Nycke Groot-ot választották meg a BL Final4 legjobbjának, aki mindkét napon csapata egyik kulcsembere volt.

Csapattársa, Kari Aalvik Grimsbø pedig kevésbé pozitív lezárással fejezi be a szezont: a norvég hálóőr lemondta a válogatottságot, a bajnokság végeztével pedig szükségesnek vélt pihenőre vonul.

Vasárnap fergeteges izgalmak közepette ért véget a férfi K&H Liga. A címvédő Veszprémnek 4 gólos hátrányt kellett ledolgoznia a szegedi fiaskó után, amire második forduló kezdetével végképp nem sok esélyt lehetett látni, a Kékek ugyanis vendégként is bombarajtot vettek, még 5 gól (azaz összesítésben már 9) is volt az előnyük a Veszprém Arénában.

A bajnoki címet azonban az utolsó másodpercek döntötték el, majdhogynem egy az egyben úgy, ahogy egy hete a Győr BL-döntőjében is. A tiszapartiak 3 gólos hátrányban (összesítve 1 gól előny) támadtak, de eladták a labdát, ám a túloldalon elmaradt a gól, 29:26, ezzel a Szeged 10 ezüstérem után megszerezte történetének 3. bajnoki címét!

Zubaiék – mint azt a klublegenda örömmámorban úszva le is nyilatkozta – ezzel neki is láthatnak az egész hetes ünneplésnek, amit annyi kudarc után kétség kívül meg is érdemelnek. Gratulálunk!

ddp1edqvmaarkwe

Mindezek margójára azonban pár sorban kifejteném a véleményemet. Távol áll tőlem a károgó típus, de amit láttam (és ez javarészt már a szegedi odavágón is teljesült, csupán azt a cikket – érthető okokból – minél nagyobb részben a Győrnek szenteltem), az bőven nem volt biztató.

Amíg tavaly ez a két csapat bármelyik topligás ellenfél dolgát megnehezítette betonkemény falával, addig ez idén (a kupadöntő kivételével) elmaradt. Mindkét csapatnak voltak régi csúcsformáját idéző szép szakaszai e téren, de a döntőkben teljesített 57,5-ös meccsenkénti gólátlag nem éppen a megszokott mutató. Másrészt pedig, nem elvitatva a Szeged érdemeit, de ez a cím elsősorban nem a Kékek fejlődésének, hanem a Veszprém gyengélkedésének volt köszönhető, a számos helyi legenda méltánytalan búcsúja pedig csak hab volt a tortán. Mindkét oldalon csak néhány komoly lövőerőt találtunk, a kapusok, ugyan nem voltak rosszak, de az igazi nagy bravúrok elmaradtak, a meccs közbeni hosszú hullámvölgyek ellenben nem…

Reméljük, jövőre a szurkolók és a csapatok is kárpótlódnak a 2017/18-as szezon kálváriája után. Hajrá Szeged, hajrá Veszprém, hajrá magyar kézilabda! Ránk férne…

Képek: twitter